Cépségesen zűrős nap

Ismét egy szépséges napnak néztem reggel elébe.
Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap sík ideg voltam, a mai szereplésektől, meg mindentől, mert nem gondoltam volna, hogy sikerül megcsinálnunk a dolgot.
Olyan fél 12 körül kikászálódtam az ágyból, és elkezdtem kutatni anyu ajándékai között, amit a cégtől kapott. Had ne mondjam, hogy egyből a piákat szedtem ki és vizslattam végig, mint ahogy azt a rendes kislányok szokták x)
Megkajáltunk, aztán anyuval sütöttünk kosárkát, ami szét cseszte a kezemet, és mivel megmakacsoltam magam, lusta voltm kitakarítani a fürdőt, nikább elkezdtem tv-zni meg hajat vasalni.
15:21kor rálestem a gépre és rájöttem, hogy nekem 9 percen belül már próbán kéne lennem. Tiszta ideg voltam, kiabáltam anyunak, hogy a ruhámat is ki kellene vasalni stb...
Had ne mondjam, elkéstem...De nem volt olyan nagy gond, mert a csapat fele még utánnam szállingózott be, tehát nem lettem lecseszve.
Aztán akkor elkezdtünk próbálni, valami katasztrófa volt, elröhögtünk mindent, amit lehetett, felcseréltük a szöveget.
Próbáljuk el mégegyszer, ugyanaz a helyzet, röhögések, szövegrontás minden.
Itt azon voltunk, hogy tutire nem fogjuk tudni megcsinálni. A csajokkal minden lehetséges pillanatban mondtuk fel a jelenetünket és próbálgattuk, mit hogyan kéne csinálnunk, hogy tökéletes legyen. Aztán repültek a percek és mi jöttünk, felmásztunk a színpadra, izgultunk mint állat, de megcsináltuk. Mindenki megvolt lepődve, semmi hiba nem volt és mindent megfellelően csináltunk. Meghajlás aztán rohanás az öltözőbe, ugyanis át kell öltözni mindjárt jön az éneklés. hát iit teljesen készen voltam, folyt rólam a víz, Márti segített átöltözni, közben tömtem a fejembe a csokit, hogy ne essek össze, meg a Gábor hozott nekem egy pohár kólát, mert igyam meg, hogy cukros nem lesz bajom. Végül az éneklsen is től estünk, nem lett bajom, bár szédültem kicsit, de túl éltem.
Összességében jó kis nap volt, teli eseményekkel az egyszer biztos...