Tudom, hogy elhagyom...


"Nem szólsz semmit, csak nézed a cigit ami majdnem kiégeti már a függönyömet. Lassan felemelem a kezem és kidobom a csikket, miért azt már nem tudom. Szemeim rád szegezem és reménykedve várom, hogy mondj valamit, de te már nem is vagy ott. Képzelődtem... Körbenézek sehol senki, lassan lemászok az ablakpárkányról és kiveszem a szekrényemből, a tőled kapott macit, mely átvette azt a különleges illatot, amit te szoktál viselni. Az álom ismét visszatér."

Még mindig nincs vége...





Hát mit is mondjak?
Szörnyűséges egy napom volt tegnap...Ma meg mikor reggel felkeltem még ennek a borzalomnak a hatása alatt voltam. Sírtam...Pedig nem is tudom, hogy mi okom volt erre. De szerencsére van egy PetíM aki mindig ott van, ha kell....
Ez is tőle van, ami szerencsére oda-vissza igaz.
Na és itt van a Klau, aki még most is nyomatja nekem az "okosabbnál okosabb" dolgokat, amin röhögök, mint állat és legalább elfelejtem a gondjaimat egy kis időre. Na, de meddig??....

Na meg persze ne feledkezzünk meg Balázsról és Teviről se, akik itt pátyolgattak, nekik is köszke mindent és bocsika, ha kissé paraszt voltam:)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

0 megjegyzés: