Merry Christmas vagy mi...

Annyira, de annyira nincs Karácsonyos hangulatom, hogy az már szörnyű... Legalább lenne egy kis hó, vagy valami ami arra utál, hogy Dec. 24-e van... Persze itt nem azokra a tv műsorokra gondolok, amiket minden évben leadnak felváltva a csatornák, hanem, hogy lássam körülöttem is lázasan készülődnek a Karácsonyra stb... Persze itt se arra gondolok, hogy anya süt főz és dirigál, hogy mit kéne megcsinálni, utána meg jajjgat mert fáj a dereka. Jajj ez valami borzalom, a legrosszabb az, hogy Idén itthonn leszünk és a család apraja nagyja itt lesz...
Életemben először Karácsonyozok itthon, de már most elment tőle a kedvem...

Ugorjunk egy kicsit. Na, ha minden igaz ez az 49. bejegyzésem, ez 48-val több, mint utolsó blogom rövid életének tartalma, szóval teljesen büszke vagyok magamra. Mondjuk ez nem csak nekem köszönhető, hanem Balázsnak és Ricsinek is, akik folyton nyaggatnak, ha egy kicsit is megáll itt az élet, hogy mikor fogok már írni, és miért nem írtam eddig...



Csalódtam és ezt most nem fogom olyan könnyen túllépni, mint az eddigieket. Már tudom teljesen, hogy milyen egy olyan embert elveszíteni, aki végig mellettem volt és mindent megtettem érte. Tulajdonképpen még az a szerencsém, hogy nem is élünk egymás közelépe, így lesz a legkönnyebb túlélni a fájdalmat. De az a tudat, hogy minden nap olvashatom írásait, amikkel megbántott eléggé lelomboz... Menekülésre kellett fognom, ami tőlem eléggé szokatlan egy dolog, de most valahogy muszáj volt. Nem az életről, egy játékról beszélek. Az életben nem futamodok meg ilyen miatt, de ez a lépés szükséges volt ahoz, hogy karakterem túlélje még ezt az évet. Mellesleg Sarah kezd új erőre kapni, miután tegnap a Vízesésnél alkotott kezembe vettem az írányítást és elintéztem drága életét. Seren lett az áldozata, aki eléggé jól viseli azt a hülye személyiséget, amit karim kapott. Sőt még az éjjeli 2 órás látogatást is jól viselte a maga módján, dehát kérem. Ha a szöszke eltervez valamit azt meg is teszi, ilyen a személyisége x)