Copyright: Hidoi Mononoke
Szóval, nem én írtam, de nagyon tetszik...vagy legalábbis szerzett nekem néhány boldog percet:
Nincs empátiám. Nem vagyok naiv és nem hordok pillangós csatokat a hajamban. A kastély legundokabb és legrámenősebb diákjait nevezem háztársamnak, és rajtam kívül mindenki felhördül, ha azt mondom, 'menj a fenébe'. A rémhírem megelőz, ha a folyosóra megyek, és nem szeretem ha az emberek összekeverik az alagsort a csatornával.
Büszkén gondolok Anonymusra, a házszellemünkre. A házvezetőre és a prefektusokra. Szeretem a kőfalakat, a zöld színt és ha békén hagynak. Itt élek a kastély sötét alagsorában. Ravaszságban mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk élnek a fórum legendás játékosai!
Rellon... én így szeretlek.
Nincs Tűzvillámom. Nem vagyok válogatott, és nem készítenek kviddicskártyát a nevemmel.
Az iskola egyetlen bajnokságban játszok, és nem szeretem, ha az emberek összekeverik a gyakorlópályánkat az igazival. Az ellenfél rettegése megelőz, ha a pályára lépek, és rajtam kívül minden sárkány érti, mire gondolok, ha azt mondom, 'Intézd el a fogót!'.
Büszkén gondolok McGriffinre, a jelenlegi csapatkapitányra. A fogóra, a terelőkre, a hajtósorra és az őrzőre. Szeretem az éjszakai mérkőzéseket. A győzelmet, a szabaddobást és a meccs végi sípszót. Itt élek a rellonosok között. Csalásban mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk játszanak a kastély legerőszakosabb terelői.
Kviddics csapat.. én így szeretlek.
Szóval, neki tessék gratulálni, ne nekem :D
Rellon Én így szeretlek :P
vasárnap, április 19, 2009 |
Címkék:
Elmélkedések
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése