Ha elnézed barátod hibáit, akkor azokat magad is helyesled.

Összetörve, nem is kicsit, elég mindenből és mindenkiből. Főleg azokból, akik nekem itt bizonygatják, hogy így szeretlek úgy szeretlek, aztán, mikor baj van... hol vagytok olyankor kérdem én? Ez a barátság? Ezt hívják barátságnak, mikor az egyik fél csak szenved és a másik egy jó nagyot tesz rá?

Én erről lemaradtam, azt hittem mást neveznek így, de úgy látom én tévedtem. De belefáradtam, nem érdekel, nagyon fogtok hiányozni, el se tudjátok hinni, hogy mennyire, de innentől kész, vége, nem érdekel mit csináltok.

Persze tudom, ezután jönnek majd az értetlenkedések, az, hogy kibeszéltek és rábeszélitek egymást arra, hogy ez csak az én hibám, nektek semmi közötök hozzá, majd kereslek titeket. De nem...Most nem így lesz, sokszor volt már ez, de most végleg azt mondom, hogy értékelek. És titeket, nem azokat, akiket eddig, hanem most titeket...

Aztán persze utána meg kapom tőletek az észt, meg minden mást. meg, ha majd leesik, hogy mi is van jön a nyalás és mi egyéb. Ezekből van elegem, meg abból, hogy fogjátok magatokat és, amikor úgy jön eldobtok a francba, de ha kell valami akkor előszedtek...

És én? Amikor nekem kellenétek én mi a faszt csináljak azért, hogy észrevegyetek? Fussak, loholjak, nyaljak és pitizzek nektek? Nem, én ezt nem fogom, rájöttem, hogy nem érdemeltek meg többet az én perceimből...Utálom már azt akik vagytok és ahogy bántok velem, így most kimondom.

Viszlát nektek, egészen addig, amíg rá nem ébredtek a dogokra, de, hogyén nem foglak keresni titeket, az biztos...



Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem.
Nem ígérem, hogy megfoglak nevettetni...de sírhatok Veled...

Ha egy nap el akarsz futni...ne félj engem felhívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...de futhatok Veled...

Ha egy nap senkit nem akarsz hallani...hívj engem.
Ígérem, Veled leszek.És ígérem....nagyon csendben.

De ha egy nap hívsz... és nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg.
Lehet, nekem van Rád szükségem.