Mire jó?

Nem értem, mostanában nem terveztem, hogy írjak mégis annyi benne az, amit ki kell adnom, hogy azt hiszem itt az ideje. Ennek pedig több kiváltó oka is van...Amióta hazajöttem Bulgáriából(Igen ott is jártam, talán jobb is lett volna ott maradni, mert akkor abban az egy hétben minden jó volt. Nem gondoltam azokra, akik itthon csak azt lesték mikor jövök haza és köthetnek belém. Nem törődtem az itthoniakkal, csak 1-2 embernek válaszoltam smsben, mert tudtam, hogy velük nincs baj. Erre tessék...) Szóval, amióta hazajöttem azóta mindenki csak vetekszik velem és nekem esik...Én meg persze legyek a jó kislány, aki az egészet elnézi az embereknek. Ne nem, ezt már tényleg nem. Szóval most úgy állok,hogy összevesztem a Petivel és megmondtam neki, hogy köszöntem az 5 év barátságot, de nekem ennyi volt belőle.
Aztán itt van ez a Szabi gyerek is, akin már tényleg nem tudok kiigazodni...Egyszer ilyen, egyszer olyan, amiből egy kicsit már kezd elég lenni, de én mégis csak tűrök és tűrök...

Tegnap voltunk KlauMMal melóért, de az valami vicc volt. 3 embert kérdeztünk meg, hogy merre menjünk és mind3an más írányba küldtek minket. A legnagyobb az volt, amikor a Kossuth úton sétáltunk és megkérdeztem a Klautól, hogy hol vagyunk. Persze Ő se tudta és legalább 10 percig kerestünk egy táblát, amiből rájöttünk, hogy ó helyen vagyunk :D Szóval készen voltunk, az emberek is tök hülyének néztek minket, bár mi ezt már megszoktuk...

Jham mellesleg úgy volt, hogy Szabival ma végreösszfuthatok, erre Vasárnap a drága sógornőm kitalálta, hogy német tanárhoz megyek..És hát neki pont ma jó, mert mikor máskor...Így egy újabb veszekedés lett ebből a dologból...Nagyon örülök neki...

Tegnap ezt megérezte rajtam a csontkovácsom is, szegény sokat szenvedett velem, mert olyan feszült voltam, hogy szegényem nagyon megszenvedett velem meg a hátammal...Kérdeztem tőle, hogy lehet-e a veszekedések miatt és mondta, hogy igen, szóval...Köszöntem az összes embernek, akik oly kedvesek voltak hozzám, hogy msnen, mailben, smsben vagy bármi más módon, csak annyiért írtak nekem, hogy veszekedjünk ...