Why am I afraid to lose you when you aren't even mine?
Nagyon boldog és egyben nagyon szomorú:S
Kicsit fura ez a dolog, egyik pillanatban még a fellegekben jár az ember a másikban, pedig zuhan egy nagyot, melynek következtében már a padlót fogja. És a vicc az, hogy ez egyre többször megesik.
Ma nagyon jó volt :)
Szeretem a Péntekezéseket, főleg, ha a csajokkal lehetek^^ És hát ez ma se volt másképpen, a suliban is alkottunk és hát d.u pedig szintén érdemes volt az, hogy visszamenjünk, zülleni egyet :) Nagyon hiányzott már, hogy visszahozzunk egy kis életet belém, tehát nagyon nagyon jól éreztem magamat:)
Aztán haza jövök. Az, hogy minden oké körülbelül addig tart, amíg a számítógépet bekapcsolom. Zavar, hogy nem beszélünk:S Tudom, nem kéne, nem kéne foglalkoznom veled, nem kéne sokszor megnyitnom az msn ablakod és csak nézni a képed, de nem tehetek róla, nem bírom ki:S
Lehet az kéne, amit már egyszer megtettem. Foglak töröllek, mindenestül és próbállak nagyon mélyre eltenni. Csak nekem ez nem megy olyan könnyen, mint neked:S
Ésésés temiattad most össze fogok veszni azokkal, akik nekem nagyon fontosak? Rohadt jó lesz komolyan. Akkor nem lesz szép életed drágaságom. Na mindegy. ezt muszáj vt.
Péntek^^
péntek, november 27, 2009 |
Címkék:
My life
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése