Egyszerűen semmihez sincsen kedvem. Vagy, amibe belekezdek az egyszerűen nem tetszik, meg ez a "Itt vannak az ünnepek, jajj sürgősen kellenek az ajándékok, meg most minden jó lesz, mert együtt lesz mindenki" se tetszik igazán. Sose voltam odaérte, de idén...Idén még jobban ellene vagyok, mert még mindig azt vallom, hogy...És itt kérem tessék figyelni. Hogy nem egy nap kell ahhoz, hogy az egész család összefogjon...
Hogy nem egy nap kell ahhoz, hogy az egész világban mindenki boldog lehessen...
Hogy ez egy baromság, csak egy újabb ok, hogy pénzt dobjunk ki...
Hogy egy nap kedvéért mindenki képes felölteni egy mosolyt, de másnap ugyanúgy neki ugrik a másiknak...
ÉS még az is, hogy egy napért képesek vagyunk már október végétől parázni, hogy úristen kinek mit vegyek, meg mi lesz, ha nem tetszik neki. Minek? Ha nem tetszik neki akkor is a szemedbe mondja, hogy jajj de jó, köszönöm és csak a hátad mögött fog másnap(mert másnap fog) mindennek elmondani. Vicc...
~
Jó persze lehet, hogy most csak azért vagyok ennyire ellene, mert, hogy mostanában semmi se tetszik. És majd pár nap múlva írom az eget rengető bejegyzéseket, hogy jajj, de jó már alig várom a Karácsonyt. De azt hiszem az se lesz szívből. Valahogy nincsen kedvem a családhoz. Inkább csak elszeretnék menekülni minden és mindenki elől. Az jobban tetszene, és igen, még a barátaim elől is, messzire és egy darabig vissza se jönni. Talán ezért is várom annyira a tavaszt? Egy hónapon belül kétszer elmenekülni ebből az országból. Bár előtte még mi lesz? Ott lesz a Húsvét-.- Ami természetesen április 4-5re esik, és mikor megyünk először majd suliba? Hát persze, hogy az én szülinapomkor, 7-én -.-. Rá 7 nap múlva goo Erdély, alíg várom, hiszen onnan jöttünk vagy mi, és mikor jövök haza? Hát névnapomkor^^ Na igen, ott valamit majd muszáj lesz rendezni. És végül, de nem utolsó sorban? Május 1 gooo Róma, mert miért ne? Addig meg úgyis írok még ezekről, és úgyis vagy 100szor megváltozik egy a kib*szott hangulatom, meg a kedvem, hozzáállásom, stb.
~
A lényeg azt hiszem az, hogy most megint kezdek visszaesni abba a bizonyos mélypontba, ahonnan néhány hónapja eléggé nehezen másztam ki. A környezetemnek persze megint nem mutatok semmit, mert miért tenném? Azt hiszem ezt nem nekik kell megoldaniuk, hanem saját magamnak kell küzdenem. Nem tudom...Egyszerűen most semmi se tetszik, mindenhez máshogy állok hozzá, mindenkivel más vagyok, mintha elszeretném őket szakítani magamtól, és azt hiszem ez így is van. Nem keresem a társaságukat, nem várok arra, hogy ők keressenek...Mindenki csak van aztán kész...Tudom, hogy ez így nem jó, de nekem most erre van szükségem, és talán ezért is van az, hogy most már tényleg azokkal sincs kedvem beszélni, akikkel mindennap órákon át szoktam és, akik nélkül tényleg üresnek érzem magamat:S Hát ez így ciki, de nem igazán szeretnék ellene jelen pillanatban tenni...
~
Relationships are like glass: sometimes it's better to leave them broken than try to hurt yourself putting it back together
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése