Életem egyik legjobb időszaka volt...

Így van, és még rohadt sokszor fogom visszasírni ezt az időszakot...
Ez nem más, mint az atlétika, és az a 6 év, amit ezzel töltöttem.
Imádtam. Buta voltam és abbahagytam. Egy álom, pedig csak ezzel tudtam élni, nem tudtam elképzelni az életemet nélküle. Most meg...Hol vagyok ahhoz a lányhoz képest, aki akkor voltam? Sehol, mert jött egy hülye ötlet, hogy bebizonyítsam magamnak, amit elhatározok az úgy is van, és abbahagytam egy álmot. Pedig imádtam, a mai napig imádom, de, hogy folytassam már sajnos késő...

Amíg nem éled át úgyse tudod miről beszélek...
Ez így van, mert nem voltál ott mikor sikerült városi elsőnek lennem, ezzel pedig sikerült bejutnom a megyeire, amit szintén sikerült megnyernem, onnan pedig nem volt más, mint az országos. Tudod milyen érzés az ország legjobbjai között lenni? Ott lenni, tudni, hogy sokan szurkolnak neked? Én tudom, és visszasírom ezt az időszakot. Hülye voltam, és akkor, mikor azt mondtam, hogy vég elindultam egy lejtőn, amin azóta is megyek lefele. Sajnos...
Nem azt mondom, hogy én voltam az ország legjobbja. Nem ez nem így van, de lehettem volna az is, ha nem hagyom abba...És, amikor azt mondták, hogy hülye vagyok, mert abbahagyom, pedig a legjobbak között lehetnék, csak nevettem...Aztán mikor megtudtam, hogy egy héttel utánna kerestek, hogy kijutottam megint egy nagyszabású versenyre a pontjaim alapján már fájt is a szívem...De nem ám szóltak volna, hogy menjek vissza csináljam még...Hagyták, hogy abbahagyjam, hogy feladjak egy álmot, amely után most már csak sírni tudok...:SSS

Egy tanácsom van, ha van valami álmotok, valami amiben hisztek, még ha néha úgy látjátok is, hogy nincs értelme, ne adjátok fel. Ne kövessétek el azt a hibát, amit én, mert évek múlva csak siránkozni fogtok miatta...:SSS