Nem is tudom mi zajlik bennem. Még mindig kétes érzések. Egyrészt imádom, ami körülöttem forog. Mindent. El se tudnám máshogyan képzelni az életemet -na jó ez nem igaz, lenne pár dolog, amin változtatnék.- Másrészt viszont kételyek, kudarcok, kérdések hada támad meg egyik pillanatról a másikra, amit nem értek. Nem tudom megfejteni, nem tudom mire jó, és, ami a legrosszabb, nem tudom, hogyan jövök ki belőle.
Néha pedig már rohannék Valakihez, hogy SEGÍTSEN. De ugyebár én ezt nem bírom elviselni, sőt már maga az is csoda, hogy beismerem magamnak, ha segítség kell. Jelenleg viszont nem tudom kitől, hogy mi kell, hogy miért kell.
Igazából azt hiszem tudom mi van. Félek kicsit, sőt mondhatni nagyon. Attól, ami jön, ami lesz, attól, hogy változás lesz, hogy más lesz. Viszont nem akarom ezt senkinek se kimutatni. - Vicces mi? Akkor minek írom le...- A lényeg az, hogy ha hirtelen megugrok, vagy kitör belőlem valami ne lepődjetek meg. Most küzdök. Próbálom magamat feltornászni egy olyan helyre, ami megfelel nekem - s, mint tudjuk egy magamfajtának nem jó akárhol.- Hogy pontosan mennyi idő ez, nem tudom, de ígérem, hogy, amint megtaláltam a helyemet, tudatni fogom veletek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése