*mély sóhaj*

Azt hiszem most jött el az ideje, hogy erről is írjak. Bár már "régen" elkezdődött az iskola én most írok csak le pár dolgot. Most jutott el az agyamig(egyik bejegyzésnek köszönhetően) az, hogy  mit is érzek igazán.
El lettem dobva. Nem egy ember tette meg ezt velem, nem is kettő...Több... Több olyan ember, akik számomra még mondhatni mindig fontosak, de már valahogy kezdem őket úgy mond utálni, megvetni. Az a vicces, hogy az ember olyankor jó, mikor kell valami. Dolgozat...szereplés, segítség és egyebek, de amúgy? Amúgy le se szarja a  másik, és ebből nekem már kezd kicsit elegem lenni. Értem én, hogy mindenkinek megvan a maga élete és egyebek, de azt hiszem ilyenkor a barátokat sem illik hanyagolni. No mindegy, ez most úgy kikívánkozott belőlem, kinek ingje vegye magára és nézzen mélyen magába...