Awkward

Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?


Vicces helyzetbe kerültem fürdés közben.  - túl sok információ, igen tudom, de leszarom. - Szóval néhány régebbi képkocka lepergett a szemem előtt. Pontosan a filmekben illetve sorozatokban, mikor valaki befekszik a kádba és lát pár dolgot, aztán meghal. Vagyis megpróbálkozik vele, mert ugye hát ez nem sikerül neki, mivel biztosan megmentik. Nem kell aggódni, nekem ilyesmi eszembe se jutott, csak mondom, amint a fejemet hátradöntöttem és megtámasztottam a kád szélén, fekete-fehér képkockákban láttam néhány régebben megtörtént eseményt, amelyek most eléggé - hogy is fogalmazzam... - hát szóval nem tudom. Nem vagyok jobb állapotban, mint eddig, de legalább itthon vagyok.
Kissé megzuhantam a mai nap folyamán. - Nem kell a sajnálat !!! Nem bírom elviselni. - Bár nem mutatom ki, mert egyszerűen nem akarom, de így van. Leírom. Ez a legegyszerűbb, de könyörgöm kérdések hadát ne. Egyszerűen nem kell. Csak beszélj úgy velem, mintha nem lenne gond, mintha nem olvastad volna el ezt a bejegyzést. Ígérem megleszek, csupán csak szükségem van a csendre és nyugalomra, amit soha nem kapok meg az már biztos (: