Hehh*újabb mély sóhaj*

K...
Istenem, mennyit értél te nekem... El se tudod hinni, nagyon sokat, de már a múlt. Már semmit, senki vagy, pedig jhajj... Múltkor olvastam az smseket, amiket tőled kaptam még suli alatt. Tudod, akkor, amikor még a barátság elején voltunk, vagyis... Nem a közepén, csak akkor szereztük meg egymás számát, és kaptam tőled a sok hülye smst, mint például "ne bántsad P-t" meg egyebek. Na meg az egyik nap, mikor suli volt. Keddi nap... Melékszem még pedig azért, mert Keddenként volt nekem az első két órám magyar, ahol mindig aludni szoktunk, helyette pedig veled smseztem egész nap. Buszon haza felé, mikor hazaértem még akkor is... Régen is volt már...
Most pedig... Egymáshoz se szólunk, ha nem kereslek akkor még annyit se beszélnénk, mint amúgy, pedig az se sok... Tudod elgondolkoztam néhány dolgon, úgy az egészen, azon, ami jellemezte az egészet, és nem találtam benne semmi szépet, semmi jót... Semmi olyat, amire azt mondanám, ezért érdemes volt, ezért nem hagynám abba és ez kell nekem. MErt nincs így, hiába volt az, hogy néha összefutottunk, hiába volt az, hogy anno sokat beszéltünk, semmit se tudnék mondani. És nem bánnom, mert ma ráébredtem...
Igaz segítség kellett hozzá, de ráébredtem mindenre. Arra, hogy az egész csak hazugság volt, ámítás és egyebek. Kín, szenvedés, gyűlőlködés... Csak kellett valaki, aki meghallgat, ha bajod van, valaki, aki nem pasi, aki jobban figyel rád, mint a pasik és én szerencsétlen pont ez a valaki lettem...
Bánom, bánt, de nem érdekel. Már nem tudsz érdekelni, ami azért is furcsa, mert úgy egy 2-3 héttel ezelőtt tuti korholtam volna magamat azért, mert ilyet mondok. "mi a baj?" hányszor feltetted nekem ezt a kérdést, pont olyankor, amikor éppen te voltál a baj és én csak annyit mondtam mindig, hogy "semmi". Mert nem akartam veszekedni, nem akartalak megbántani és egyebek.
Tudod a tegnapot se érzem igaznak, az is csak azért volt, mert én hülye barom felhívtalak, hogy mi van. Álszent, álszent vagy te is én is, de legalább én őszintén megmondtam néhány dolgot, ami tudom, hogy nem tetszet és nem is fog sose. Sőt, ha ezzel is összetalálkzol balhé lesz, de nem érdekel.
Csak azt nem értem, hogy miért voltak ezek az ilyen fontos vagy, olyan fontos vagy, kell valami szókj ámítások. "Bízz!" hogyan? Mire bízni lennék képes, már mindent elcseszel, mert így volt, képes lettem volna, még a legalső hülye veszekedés előtt. Nagyon is, de ott nagyon megbántottál és azóta? Azóta semmi, még azt se mondanám el neked, hogy éppen ezzel, meg ezzel mi van, mert félek visszamondanád...
Szép volt jó volt, de én ebből nem kérek...
Pápá, drága K, remélem nem fog minket összehozni a sors többet, mert akkor azt nagyon megbánja az egész világ.