Jahhhjj *mély, nagyon mély sóhajtás*

Hihetetlen volt, nagyon rossz volt és az, hogy érzetem nincs rendben, baj van és én nem segíthetek még rosszabb volt, pedig tényleg én nagyon szerettem volna de...
D nagyon ki volt, tényleg nagyonnagyonnagyon, és ennyire már ismerem, hogy tudjam mikor van baj...Az elején próbáltam hozni a szokásos formát a hülyeségeinket, meg mindent, de már a köszönésnél tudtam, hogy valami nincs rendben. Nem stimmel és ez más lesz, mint lenni szokott. Elbeszélgettünk vagyis nem, nem nevezném ezt beszélgetésnek, mert nagyon keserves volt. Inkább mondanám azt, hogy egy gyászos szertartásra hasonlított, mint beszélgetésre.
S kurva rossz volt, nagyon nem tetszett... Annyira előttem volt végig az előtte napi arcod, nagyon, tudod mikor mondtam, hogy T-vel is kam... Annyira, nagyon és végig onnantól az arcod más lett, nagyon más. Minden mosoly, minden, ami nekem szólt más lett, de én nem mondtam, nem hoztam fel, mert nem akartam. De D!! hidd el feltűnt és fájt és rohadt rossz volt.
Aztán tegnap rám írtál és felhoztad "téged szeretlek, őt nem""emlékszel így köszöntél el?" "emlékszem" Emlékeztem, így köszöntem el, de hiba volt. Rohadt nagy hiba, mert elgondolkoztam rajta tegnap, ma nem tudom már melyik nap, de elgondolkoztam az egészen és lehet, hogy ez volt egy kicsit a kiváltója annak, hogy ilyen lettél. De hiszen tudod, tudod jól, hogy miért írtam, mégis, annyira rossz volt. Nagyon, most pedig? Még rosszabb. Emlékszel sok hülyeség, amiket csináltunk? Talán már csak emlékek maradnak és el is szállnak? Mert én nem szeretném, mert rohadtul hiányozna minden.
Hiányozna, hogy lássam a fejed, hogy, amikor tök rosszul vagyok te mond nekem a hülyeségeidet és röhögjek rajtuk, hiányoznának a "féltékenykedések", a sok hülyeség és minden, ami veled volt ebben a közel 5 hónapban.
Emlékszel mikor azt mondtam, hogy nem sokára minden elmúlik? Emlékszel mit mondtál rá? Én emlékszem, mindenre emlékszem, mert tényleg komolyan mondtam, még akkor is, amikor tudtam, hogy nem szabad ilyet mondanom. Tudtam, hogy ez lesz, vége, kész ennyi az egész?
Mert én nagyon remélem, hogy nem így van. Nem bírnám ki azt, hogy ne beszéljek veled minden nap, hogy ne lássam a fejedet, hogy ne nevethessek rajtad, veled és miattad. Bevallom tegnap rohadtul megijedtem, nagyon, nem tudnám letagadni, hogy nem így van, mert annak ellenére, hogy nem mutatom, te ez alatt az idő alatt nagyon hozzám nőttél, nagyon sokat kezdesz jelenteni. Tagadni kéne? Nem, nem fogom, mert így van és én nem vagyok hajlandó csak úgy eldobni közel 5 hónapot. Inkább elkezdek mindent az elejéről, mint, hogy ez tegyem.
D! nekem nagy szükségem van rád, még akkor is, ha azt hiszed, hogy ez nem így van. Nem mutatom ki, másoknak se szoktam, de te is tudod jól, hogy mennyi mindent megtettem már miattad, olyanokat, amiket nem gyakran szoktam. Emlékszel, felhívtalak, csak azért, mert tudtam, hogy nem fogunk tudni beszélni mikor kint vagyok. Tudtam és én megbántottalak, és muszáj volt felhívnom téged. Hallani, hogy nem haragszol, hogy nincs baj különben nem tudtam volna kimenni csak úgy. Az egész hetem arról szólt volna, hogy önmarcangolásba kezdek miattad. Mert zavart, még az a pár óra, perc is zavart, mert megbántottalak pedig nem akartam. Te meg eljátszottad, hogy nem veszed fel. Tudod milyen rossz volt? De nem adtam fel, képes lettem volna még kintről is felhívni téged, csak, hogy tudjam nem haragszol.
Képzeld el, sokkal, de sokkal jobban bántott az egész, mint, amikor P-vel vagy K-val voltak bajok. És nem akarom, hogy az legyen, nem akarok arra jutni, mint velük, mert nem bírnám ki. Nem akarom, hogy K is a képembe röhögjön, mert az lenne, hidd el nekem, hogy megtenné és hozzám vágna egy, "Én megmondtam" - ot. De nem tudom feltűnt-e mi mégis kitartottunk, és annak ellenére, hogy tudom mekkora barátságot kockáztatok/kockáztattam bevállaltam.
És nem bánom, mert mindkettőtöket imádlak, mindketten fontosak vagytok és ha választás elé állítanátok nem tudnék. Inkább megszabadulnék mindkettőtöktől, minthogy válasszak. De nem így van, veled sokkal többet beszélek D! Órákat tudunk a semmiről és ezért is szeretlek ennyire. Olyannak, amilyen vagy és olyannak, amit csinálsz néha, hogy csak nekem jobb kedvem legyen.
D! Akárhogy is legyen, én nem foglak csak úgy elengedni, ha kell még ki is megyek hozzád, mert tényleg jó lenne már...De ez így nem fog menni, remélem hamar helyre rázódsz és rádöbbensz néhány dologra. Én itt vagyok...Várok, ha kell, ha nem...

Na ez egy kicsit hosszú lett, de nem bánom, megéri, bár nem hiszem, hogy elolvasod, vagy érteni fogod, ha meg mégis, akkor tuti balhé lesz belőle. De D! Tudd meg, hogy ezek mind igazak és mennyit küszködtem azzal, hogy ne kelljen kitörölnöm mindent, hogy ne potyogjanak a könnyeim. Én ezt érzem, remélem egyszer valahol majd én is elolvashatok valami ilyet tőled, ami nekem szól...