Elegem van abból, hogy mindig csak barát vagyok mindenki szemében. De még azéban is, akiében nem kéne, hogy az legyek. Ez olyan ahj...Pedig már nem mondhat senki se, hogy még mindig az a pasis csaj vagyok...Mert már tényleg nem vagyok az >.< Ésésés az, hogy beszélsz az emberkével minden egyes áldott nap, több órán át, vagy telefonon, élőben vagy akármi, de ott a tudat, hogy semmi se lehet köztetek. Hiába van az, hogy tervezitek a jövőtöket, együtt, tudod jól, hogy az egész csak egy hülyeség. Hiába van az, hogy nem bírod ki nélküle, tudod, hogy Ő igenis meg van nélküled. Hiába van az, hogy Ő az egyike azon kevés embereknek, akik egyből írnak neked, vagy keresnek, ha látják, hogy baj van, csak barátként teszi. Hiába hallgatod meg minden egyes áldott nap a bajait, nem csak neked mondja el. Hiába van, hogy néha csak RÁ van szükséged, Ő neki nem csak RÁD van. Hiába utálod, ha elmeséli neked, hogy ez van a csajokkal, ennek tetszik, annak tetszik, meghallgatod, mert nem akarod megbántani. Hiába mondja, hogy szeret, csak barátként szeret. És még sorolhatnám... Tudom, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Mindig sikerül így járnom, de hát istenem, nem vagyok szép...Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy divat barbi, de azért néha már engem is észre lehetne venni. Most komolyan, ahhoz, hogy végre észrevegyél, le kell vetkőznöm, fel kell vennem egy magassarkút, riszálnom kell a seggem és vissza kell változnom szőke cicává? Mert utáltam az lenni, de úgy tűnik manapság mindenkinek a kibaszott külső a fontos. A vicc az, hogy ahogy egyre többet változok barátaim egyre többen lesznek, de senkinek se vagyok A lány. Nem, nem kell azt hinni, hogy nekem most az a kibaszott fontos, hogy valakiről elmondhassam "Nézzétek Ő a pasim", hanem az, hogy ne CSAK barátként nézzenek már rám. Ez eléggé szar, és tönkre cseszi az ember önbizalmát. Ilyenkor pedig rájövök, hogy miért is álltam neki az írásnak, az éneklésnek és mindennek. De végül is nem baj, az egyre több kudarc, csak erősít és szerencsémre, azt a szokásomat nem vetem el, hogy, amint kapok egy pofont, neki kezdek valami másnak. Ez vagyok én, de végre észre lehetne venni, hogy NEM CSAK BARÁT vagyok.
Neked a rózsaszín kell, a tömeg lány...
A vasalt haj nem kell, se ezüst póló csillogó kövekkel. Én más vagyok, nekem a lazaság számít, nem a tűsarok.
És akkor ettől teljesen elvonatkoztatva, de már nem akarok új bejegyzést írni, mert az olyan snassz :S vagy mi, nem tudom, hogy kell ezt a szót írni xD
El se hiszem, hogy a MAI magyarok egyszer az életben jól döntöttek. Hihetetlen számomra, hogy a sok tinibálvány helyett végre sikerült az ORSZÁGNAK felfigyelnie arra, hogy ki is az igazi tehetség. Megmondom őszintén most egy kellemeset csalódtam az emberekben. Még mindig nem fogom fel, hogy Magyarország erre is képes.
Gratulálok Steve, én már az elejétől fogva tudtam, hogy TE nyersz :))) És vedd észre mindenki IMÁD Téged :))
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése