Mivel emberek között élünk, kapcsolatokat teremtünk egymással. Az ilyen kapcsolatteremtés által jön létre a barátság is. Hogy mi is az a barátság?
Sokféle barátság létezik. Vannak olyan barátok, akik minden titkukat megosztják egymással és meg is őrzik azokat. Ez a mélyebb barátság fajtája, amikor szeretjük és megbecsüljük a barátunkat. Meghallgatjuk őt, és ő is meghallgat minket. Tanulunk egymás hibáiból és tanácsot adunk a másiknak.
Olyan barátságot is ismerünk, amely csak látszólag barátság, mert nem bíznak meg egymásban,vagy pedig csak érdekből barátkoznak. Például azért, mert a másik lány népszerű az osztályban és gondolja,hogyha vele fog barátkozni, akkor talán őt is észreveszik, és nem a belső értékeit nézi a másik lánynak.
Kicsit tudományosan hathat ez a magyarázat, de az a véleményem, hogy így történik. Ki ne mondta volna az életében akár többször is, hogy csalódott egy barátjában? Ebben az esetben arról van csupán szó, hogy történt valami változás, ami azt igényli, át kell tennünk a mércénken belül ennek az ismerősünknek a helyét. Nem a barátság romlott meg, hanem az illető változott, vagy a körülmények, ezért nem arra a pontra tartozik már, ahová mi annak idején helyeztük. Kár lenne összeveszni vele, hiszen nem egyszer előfordult, hogy ismét bizalmunkba fogadtunk olyan barátot, akiben azt hittük, csalódtunk. Szóval, mozognak a belső mércénken. Az időt órával mérjük, ami hatással van barátainkra és magunkra is. Miért ne mérhetnénk a kapcsolatainkat valamivel?.
Egy ismeretség elkezdődik valahol, tart valami felé. Csak az idő, és mi szabhatjuk meg, mivé válik, mennyire lesz mély. Sokan hallottuk már ezt a kifejezést, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány igaz barátom van? Mire gondolunk akkor, amikor ezt a szót, hogy igaz, mellé tesszük a barát szó mellé?
Arra gondolok, számomra az igaz barát az, aki már régóta folyamatosan a mércém csúcsán helyezkedik el, vagy fokozatosan csak felfelé halad. Nem változik az iránya. Milyen is ő? Saját egyénisége van, és nem adja fel velem szemben csak azért, hogy szent legyen a béke. Segít, ha bajban vagyok, de nem saját erején felül. Akkor is hívhatom, ha csak ünnepelni akarok, és nem érzi, hogy ezt, muszáj viszonoznia. Megérti, ha nem érek rá, és ő is őszintén közli velem, ha zavarom éppen. Szól nekem, ha segítség kell, de nem akar ezért mindenáron hálás lenni. Bármikor, bárhol ott tudjuk folytatni, ahol abba hagytuk, akár évek múlva is, ha időközben kényszerből elváltak útjaink.
Nagyon értékes dolog a barátság. Én nagyon büszke vagyok a barátaimra, barátnőimre, és nagyon becsülöm a barátságukat.
A barátság
szombat, december 19, 2009 |
Címkék:
Elmélkedések
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése