Ez kellett...

"úgyse fog sikerülni" <--- Igen a kedves családomtól megint megkaptam a támogatást a jövőmre előre tekintve. Tudom, azt mondtátok ne foglalkozzak vele, sokan mondtátok, de nekem valahogy nem megy, csak úgy áthidalni az egész felett... Nem tehetek róla, de engem egy-egy ilyen megszólalásukkal eléggé le tudnak sokkolni.
A "legjobb" pedig az, hogy egész héten rohadt mély ponton voltam, és mire éppen sikerül összeszednem magam, úgy érzem minden rendben van, jön egy Szombati nap, amikor ismét visszazuhanok. Mert, miért is ne? Rúgjunk bele az édes kis hugicába egy nagyot, úgyse érez semmit, úgyse viszi semmire, és amúgy is csak az álmaiban képes tovább lépni.
Rohadt jó ám, hogy úgy beszéltek ki, hogy ott vagyok...
Hogy olyankor szidtok, amikor mindent hallok...És még csak nem is a szemembe, hanem a hátam mögött, mert azt hiszitek, hogy süket vagyok-.-" Attól, hogy ti azok vagytok, én még hallom, amit rólam mondtok, de nem baj csináljátok csak...
Amúgy meg szeretem az ilyet, mert legalább ilyenkor jön valami kis ihlet, és mindent át tudok írni, amihez, amúgy nem lenne kedvem. Szóval azért köszönöm, hogy ilyenek vagytok, mert ilyenkor legalább tudok mit írni a blogba, és ilyenkor a HD is új külsőt kap, nektek köszönhetően pedig egyre jobbat és jobbat....
Tehát nem, nem foglak szidni titeket, inkább köszönöm azt, hogy úgy bántok velem mint egy kutyával, de nem ám a szeretgetést és a dédelgetést kell ezen érteni... NEm baj, én tűrőm tovább, és remélem a pulcsit is, amit anno tőled kaptam, és ami kurvára nem tetszik boldogan és vidáman fogod viselni.