„Egy barátot nem lehet csak úgy elfelejteni. Megbecsüljük azokat a dolgokat, melyeket kaptunk tőle. Nem adjuk tovább még az évek múlásával se, nem, hogy percek elteltével. Az emlékek pedig ugyanúgy megmaradnak, akár változunk, akár nem. Attól még nem leszünk jobb emberek, hogy majmoljuk a másikat.”
Csak, ha olvasod, remélem rájössz, hogy neked szól...
Bár bevallom őszintén ÉN az elején még próbáltam más lenni. Próbáltam mind a hármotokhoz ugyanúgy hozzáállni, de amik mostanában mennek eléggé furcsák és szánalmasak.
Az egész idézet két embernek szól. Ha magadra ismersz, tudod hol találsz meg, ha esetleg veszekedni akarsz vagy csak beszélni. De az, hogy egymást fikázzuk, szánalom...Mert TE ezt teszed tudom, mert ilyen vagy, annak ellenére, hogy "jajj de jóó szupcsi barátnők vagyunk"...Na persze. Mostanában eléggé elgondolkoztam és rájöttem, hogy ez a pár év is kamu volt. De nem baj, majd azért elleszünk a klónoddal, mert, hogy már kezd olyan lenni, mint te, naa... Akit érdekel a sztori kérdezzen, nem fogom itt kifejteni, mert már ez is sok volt belőle. Na csók.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése