Csak némán ülök az ablakban, nézem ahogy esik az eső és egy nagyot sóhajtok. Nem jó ez így, kezdenek régi dolgok visszatérni, amelyeket már régen elhessegettem magam mellől. Akkor mégis mit keresnek ismét itt? Szükségem van valamire, de még magam se tudom, hogy mi lenne a legjobb számomra. Csak nézem tovább az esőt, hallgatom a szomorú dallamot, s kezembe temetem az arcomat. Nem jó ez így, nem tudom mit akarok. Sírni, nevetni, újra gyerek lenni, mindent elölről kezdeni. De csak azért, hogy ugyanazokat a hibákat elkövessem, hogy ugyanazokat az embereket megismerjem, hogy ugyanaz legyek. Van ennek értelme? Egyszerűen nem tudom mi van, csak ülök tovább az ablakban némán, s máris végig gördül az arcomon egy könnycsepp. Nem jó ez így, azt akarom, hogy ez eltűnjön. Hogy soha többé ne kísértsen, hogy ne kelljen együtt élnem ezzel, de ez csak egy álom. Újabb könnycsepp fut végig az arcomon, majd felnézek a messzeségbe. Csak lennék már túl rajta és végre azt mondhatnám Nekem tökéletes így.