Hétfő (:

Atyaúristen. Most komolyan, miért van az, hogy meg akarsz bújni, el szeretnél tűnni a világ elől és nem sikerül? Nem, nem, nem egyáltalán nem baj, ezt cáfolom, még mielőtt valaki azt hinné, hogy problémám lenne, csak úgy. Csak, áhh. Nem tudom normálisan megfogalmazni ezt, szóval most számítsatok arra, hogy összevisszaság fog következni, melyért nem vállalok felellőséget.
Szóval a nagyszájú, makacs, önfejű, akaratos, önbizalom hiányos és sorolhatnám milyen kicsi gólya ahelyett, hogy megbújt volna egy Hétfői unalmas estén, gondolt egyet és hozzászólt egy Facebook bejegyzéshez, amelyben éppenséggel a nagy és közismert fiatalember a legújabb valóság show szennyet őő, hogy is fejezzem ki, mit csináltál vele…? Mindegy, hagyjuk, nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy hozzászólással nem gondoltam volna, hogy elindítok egy lavinát, amelyben még mindig sodródok vagyis, sodródunk? Az a nagy büdös helyzet, hogy furcsa nekem ám ez a dolog, mert hát alig egy hete „ismerlek” – nem jelenteném ki ezt erőteljesen, hiszen még nem érezném azt, hogy ismerlek, csupán csak tudok rólad dolgokat. De hát, ami késik, nem múlik, igaz? (: - nah, de igen alig egy hete és ööö, hogy is mondjam szépen, hogy ne szállj el és ne bízd el magad? :D Mindegy leírom, mert nem csak Te olvasod és mások úgyse értik miről hablatyolok x)
Maradjunk annyiban, hogy minden nap csak miattad kapcsolom be mostanában a gépet. Hogy lássam írtál-e, hogy tudjam mi van veled, hogy tudjak veled beszélni. Azt is le kell írnom, hogy ilyen nem mostanában fordult velem elő, szóval maradjunk annyiban, hogy félek (?!) Mindig is fogok, mindig is féltem, ez van… Ez valahogy belém van „programozva” vagy mi fene. De azt hiszem, hogy mindenkiben van egy kis ilyen… Nem tudom, nem is érdekel igazából. Az a helyzet, hogy most jól érzem magam, és ez tetszik és kifejezetten megszerettem a Hétfői napot… Mert hát hülye lennék, ha nem szeretném, hiszen… Te tudod (: